"...Go my own way..."

"Még nem búcsúztál el, még nem készültem fel..."

Eljött hát ez a nap is. Az a nap, amitől a legjobban tartottam már egy kerek éve. Azt hiszem még mindig nem vagyok elég erős, hogy ezt kibírjam könnyek nélkül. R hiánya túlságosan fáj, és erre most jöttem csak rá. Hónapok óta észre sem vettem, figyelemre sem méltattam. De ma, ahogy lenn álltak az osztályokkal, miközben az igazgató a búcsúbeszédet mondta tudatosult bennem, hogy ő elmegy innen! Belém nyilalt ez a tudat, érzés... Hogy fogom kibírni? Hogy fogom ELFELEJTENI? :O azt hittem ezen már túl vagyok. De mégsem... az igazság az, hogy nem is akarom elfelejteni. Ő tanított meg az igaz érzésekre, és az elmúlt egy évben rengeteg kellemes élményt éltünk át.

Amikor kilépek az osztályból mindig bevillan egy kép, hogy vajon most mit csinál? merre jár? mire gondol... Tulajdonképpen... hogy fogok élni nélküle?:'(:( Ő már hozzátartozott a mindennapjaimhoz, ha akartam, ha nem. Köztünk van egy láthatatlan kapocs, ami nem tört meg, a rengeteg gyűlölködés, utálat ellenére sem. Érzem, hogy többet jelentek neki, mint egy lány, akit egyszer meg akart szerezni... Nem néz rám, de tudom, hogy jelentek neki valamit. Ez most meg fog szakadni? És ha többet nem is találkozunk? A közös múltunk nem veszhet el egy pillanat alatt...azt nem engedem... Viszont mindezek ellenére azt is érzem, hogy már nem akar engem. Nem úgy néz rám, mint hónapokkal ezelőtt...Olyan vágyakozóan, erősen. És ez fáj....Ez az ami rettenetesen hiányzik.

Folyton a múlt év jut eszembe, mikor még nem ismertük egymást, csak szemeztünk hónapokon át. Ezalatt a szemezés alatt teljesen beleestem. Érezetem, hogy kíván, hogy vonzódik hozzám, és én is ugyanezt. Kölcsönös volt. De ez már nincs meg. Teljesen elveszítette a hozzám fűződő vágyát. Nem tudom mi történt vele. Talán minden egyszerűbb lenne, ha újra érezném ezeket az érzéseket. Vagy talán még bonyolultabb...

"Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer.. utoljára.. "

Na ez az amit nem lehet. Még egyszer, utoljára... E-vel flörtölök és közben R után vágyódom. De közben meg E az, akihez vonzódom. Ma ő volt az egyetlen ember aki képes volt felcsillantani a szememet, annyi sírás után. Igen, már megint megtörtént. Sírtam. Ebben az évben ez volt a harmadik alkalom, hogy nem tudtam visszafojtani a suliban, és erre nem vagyok büszke, sőt...:/

Senkinek nem jó ez a lezáratlan kapcsolat. Bízom benne, hogy egyszer választ kapok a kérdéseimre...